Feljebb léptem a láthatatlan, de mégis nagyon is létező ranglétrán és olyan célok kerültek látható területre a karrierpalettámon, melyekről álmodni sem mertem soha. Eddig. Talán alacsony az önértékelésem, de a rádiózás eddig mindig amolyan hobbi-szerelem-másodállás-keresetkiegészítés volt az életem során, de leginkább bigláv. És ez így van már kábé 15 éve. Ma is. Aztán hol kicsit jobban előtérbe kerül a műsorvezetés, hol hátrébb szorul a munkám mellett, amit amúgy szintén nagyon szeretek, talán választani sem tudnék. Most nagyon előtérbe került, egy országos csatornától (az egyik jelenlegi legjobbtól) kerestek meg, hogy van-e kedvem nekik, velük dolgozni. Hát hogy a viharbane - gondoltam magamban. Aztán beküldtem az önéletrajzom mit veszíthetek alapon, aztán személyes találkozóra és demózásra hívtak, aztán újra személyes találkozóra invitáltak, ezúttal már azzal a jó hírrel, hogy engem választottak. Magam sem hittem el, máig, ugyanis ma életemben először országos szinten is hallgató volt a hangom (még ha csak egyelőre egy órára is). Álom, mely valóra vált, csípjen már meg valaki!? Innen talán már nincs is megállás, és ha nagyon akarom és nagyon megmutatom, akkor lehet, hogy új kapuk nyílnak meg előttem. Kis szerencsével és kitartással most egy hónap alatt kell úgy bemutatnom magam, hogy aztán ne lehessen elbúcsúzni tőlem a csatornán...Sikerülhet? Állok elébe, lássuk (vagy inkább halljuk)!