Engem nagyon nehéz meglepni (ezt értsd úgy, nagyjából lehetetlen). A kíváncsi természetem és a Scherlock-hoz hasonló nyomozási képességem miatt szinte mindig lebukik az, aki akár tényleg kellemes meglepetést szeretne szerezni nekem. Persze volt már ebből nem kevés problémám is, hiszen nem csak kellemes meglepetéseket fülelhet így le az ember...az a legrosszabb, de a jó meglepetést elrontani is bűn és vétek. Idén azonban ez máshogy volt. Mindenki összefogott és túljártak az eszemen.

Hétvégén ugyanis ebédelni vitt kedves férjem, másnapra pedig meglepetést ígért. Az ebéd persze kicsit másmilyen volt, mint amilyennek képzeltem; sokkal, de sokkal jobb. Anyósomék felé vettük az irányt (pedig épp csak kiléptem a munkahelyemről ebédelni...), gyanús volt, de állítólag csak egy dobozért kellett belépnünk. Aztán anya és apa álltak az ajtóban, amikor kinyitottuk egy virággal és énekelték a "Boldog születésnapot"! Hát...titkon, nagyon nagyon mélyen valahol reménykedtem benne, hátha idén eljönnek majd hozzánk, de mivel semmi gyanújele nem volt érkezésüknek, ezért inkább arra gondoltam, hogy talán lemegyünk Keszthelyre strandolni a jó melegben egyet. Aztán mégis ott voltak és akkor az villant az eszembe, biztosan nem fogok ma már visszamenni befejezni a napi munkát. A kertben terülj-terülj asztalkám várt, a bográcsban főtt a marhapörkölt, sültek a pácolt husik, a grillkolbászok. És ott állt a tesóm is a pasijával, akikre tényleg nem számítottam...jójó...nem vagyok az a sírós fajta, de azért ekkor már eltörött a mécses és kicsit megkönnyeztem a találkozót. Örültem nekik, ott volt mindenki, akit szeretek és aki fontos. Anya, apa, a tesóm és a férjem, meg persze a rokonok is, de ez a négy ember áll hozzám a legközelebb. A torták csak jöttek egymás után az asztalra, én pedig csak ültem ott és élveztem, mintha egy mesében lettem volna, pörögtek az események és annyi infót próbáltam az agyammal felszívni, amennyit csak tudtam: raktározni, hogy ezekre a percekre, órákra még sokáig emlékezhessek. Ajándék? Minek (persze azóta még kaptam egy szép órát is, hogy legyen maradandó ajándék is, amire ránézek 1-2 pár év múlva, akkor eszembe jusson a 30. szülinapom), hiszen ez a másfél nap minden drága ajándéknál jobb volt. Nem is gondoltam volna, hogy a férjecském ilyen cukin kitesz magáért és mindezt leszervezi az én örömömre. És persze anyósomnak is hálás vagyok, ők adták a helyszínt és az étkezést, a cateringet...minden szuper volt! Jaj, bárcsak minden hónapban lehetne olyan napom, ami felér egy szülinapi bulival, ahol mindenki ott van és mindenkit kedvemre ölelgethetek :). Apukám kedves, érzékeny és romantikus mondata, miután este még huszonhatodjára is megköszöntem, hogy eljöttek és milyen szuper volt ez a nap: "Jól van, akkor most már aludjál." :D

A legszuperebb szülinapom ever!