Eltelt még egy évtized és ez elgondolkodtatott. Amennyire 20 évesen örül neki az ember, hogy "na végre 20 lett", 30 évesen annyira nem örül, hogy "már 30"! Amikor még fiatal lány voltam, elképzeltem az életemet. Mikor mit fogok csinálni, milyen felnőtt nő, milyen munkatárs, milyen anya leszek, mikor hol tartok majd, mikor lesz házam, férjem, gyerekem. Szinte évre pontosan beosztottam minden időmet, egészen 30-ig. Azután valamiért akkor nem számoltam. Most visszagondolva talán azért, mert úgy terveztem, addigra meglesz mindenem, amire vágyhatok; szerető család, férj és gyermekek egy szerető otthonban. Hát, ez nem teljesen így alakult és most már örülök neki, hogy 20 évesen nem üzentem a 30 éves önmagamnak egy időkapszulában, mert tárgyként a kezemben fogni 1-2 nagyobb arculcsapást, nem lett volna most szerencsés. Biztosan úgy köszöntem volna magamnak, hogy "szia anya, mizu? Hogy viseled a felnőttséggel járó gondokat, hogy megy az anyaság?" - és tovább talán nem is olvastam volna a levelem, mert nincs gyermekem, így egyelőre anya sem vagyok...persze ezt 20 évesen még nem tudhattam, csak számításaimat megtéve 30 éves koromig, családot mindenképp terveztem. Aztán odafent ezt máshogy kalibrálták, talán valamit elszámoltak...Remélem csak 1-2 hónappal, évvel. 30 évesnek lenni egyelőre nem rossz, bár belegondolva már öregnek tartom magam bizonyos dolgokhoz és mintha az agyam is máshogy pörögne a huszonéves magamhoz képes. Mások az értékek, máshogy látok dolgokat, mást szeretnék és máshogy. Drágább arckrémet veszek és kifizetem a barátaim számláját nagyvonalúan, ha meghívom őket vacsizni (és nem feltétlenül a legolcsóbb helyre, mint anno, a fősulin). Igazából teljesen rendben van az életem, ha így nagy látószögű lencsével nézem...megvan majdnem mindenem, amire csak vágyhat egy egészséges érzelmű ember, hiszen van családom, vannak szüleim, testvérem, akiket szeretek, van egy férjem, aki bármit megtesz értem és iszonyú cuki módon az egész 30. szülinapomat percre pontosan betáblázta meglepetésekkel és kirándulással és imádom, van hol laknom, van munkám, van mit ennem. Egy apróságot szeretnék csupán a rózsaszín álmaimba, egy kisbabát. Elszállt felettünk a gólya is az előző hónapban párszor, talán már nem kell sokat várnunk. Féltett álmaink talán lassan valósággá válhatnak. Így, 30 felett azt hiszem az én lelkem is felkészült már rá.