...és még kiszolgálást is kaptam, első osztályút. Dolgoztam volna ma (hisz a munka ünnepe van, hát ünnepeljünk stílszerűen...), ehelyett reggel olyan rosszul voltam (már fél7-kor felkeltem, a tőlem megszokott 8-9 helyett az éles hascsikarásra), hogy felkelni sem tudtam. A baj csőstül jön elven haladva a torokfájásom felerősödött, reggelre hőemelkedésem is lett, fájt minden ízületem, izmom, csontom, porcikám, erőm nem volt és még mindennek tetejébe elveszett a reményem is afelől, hogy most végre sikerült, 4 napos késés után ma extra erős görcsökkel, fájásokkal megjött a havim is. Ó je. Ezt mind összeadva és szomorkodva, elpilledve, aludva, filmet nézve, tv előtt fetrengve, a napocskát a szobából bámulva telt a nap, amin talán 2-3 éve először nem csináltam semmit. Ha nem lennék ilyen szarul, biztosan fagyiznánk, sétálnánk, kirándulnánk, bicajoznánk, kajálgatnánk...de így a semmittevés maradt. Luxus körülmények között, mert kedves férjem azért szépen ellát mindennel, próbája feldobni a hangulatot, filmet választ, teákat főz literszámra, aggódik, orvoshoz cipelne...Cuki tőle, azért néha jólesik még nekem is a babusgatás és a gondoskodás.