Viszlát, boldog pihenőnapok, viszlát napsütés és láblógatás, a mókuskerék ezennel felpörgött, kicsit gyorsabban, mint ahogyan vártam. A napirutinról már írtam és arról is, milyen fárasztó 200 órában dolgozni egy hónapban (+az otthoni műszak), mennyire kivagyok a heti egy szabadnaptól és a semmire nincs időm érzéstől...Végre már látom az alagút végén a fényt, most hétvégén két napom is lesz a pihenésre és már a tavaszi nagytakarítás is megtörtént otthon kedves férjem segítségével (bár előre látom, szombatra megint nem lesz rend és tisztaság, de sebaj). Így aztán a nyár elkezdődött bejegyzés lassan érvényét is veszti, mert nemhogy elkezdődött, hanem 100%-osan dübörög. Ráadásul mivel én nagyon mobilis és terhelhető és mindent eltűrő vagyok (haha), ezért lassan három fronton is bevetem magam, de sebaj, egyszer csak meglesz a jutalma ennek is. De már talán elkezdődött bennem ezzel együtt a változás is, nyitottabb vagyok a világra, a problémákra, az emberekre, barátságosabbnak érzem magam és nem húzom fel magam mindenen. Nem mondok egyből nemet, de igent sem, nem várom el magamtól, hogy maximumfeleség legyek minden esetben, hogy mindig legyen főtt, meleg étel otthon (akár a futár vagy a menza is főzhet felőlem, a saját testi épségem most fontosabb), hogy mindig tipp-topp legyen körülöttem minden és nem zavar annyira, mint eddig. Remélem, ezzel együtt a pozitív változás útjára lépek és elérkezik a rég várt én időm.