a nyár. Igen, nálam már nyári időszámítás van, mint ahogy hét végén az órát is már erre állítottuk. És próbáltuk magunkat is...Elkezdődött a hosszú nappalok és hosszú munkaidők lassú bevezetése is, bár én úgy érzem, mintha hipp-hopp belecsöppentem volna a közepébe és senki nem figyelmeztetett volna rá, mire kell készülnöm. Nem mintha bajom lenne a munkával, sokkal inkább azzal kell megbarátkoznom, hogy kevesebb időm jut magamra és a családomra, otthonomra. Pedig az fontos...kell olvasnom könyveket, néznem jó filmeket, elmenni moziba, színházba, borozni, barátnőzni, bicajozni, sétálni...És persze otthon is rendet kell tennem, tisztán kell tartanom a kis lakásunkat, főznöm kell(ene) finomakat és aludnom is kéne. Na asszem ezeknek most egy kis időre búcsút intek és saját magam idegrendszerének egészsége érdekében elfogadom a rendelt menüt az étteremből, az anyóstól, hetente csak egyszer foglalkozok takarítással és próbálom inkább az agyam tisztán tartani pihenéssel, alvással és a lelkemet építő dolgokkal. A mérleg nyelve ezennel kissé máshová leng ki, de sebaj, már megszoktam...próbálok idén tényleg sokkal jobban lavírozni a sokminden között.