Nagy lendületet kaptam újdonságok felfedezésében, a minap ibolyaszörpöt készítettem, kétszer is egymás után. Így most 2-3 hétig még van szörpünk, elég szép adag lett! Azt hiszem ennél a szörpnél a legnehezebb maga a megfelelő mennyiségű ibolyavirág leszedése volt, ezzel ment el a legtöbb időm. Az erdő, ahol dolgozom, tele van így tavasszal szép virágokkal, rügyező fákkal, így adott volt a helyszín, az időt és a türelmet kellett rászánni, na meg a pókiszonyomat leküzdeni, mert pókokból az avaron volt bőven.

Ekkora adag ibolyát szedtem:

Annyira jó illata volt, hogy el nem tudom mondani, kár, hogy nem illatos a monitorom :). A receptet a neten találtam, baromi egyszerű, nem kell hozzá sok anyag sem (virág, cukor, víz, citrom) és pikk-pakk készen volt.

Így melegedett a vízben a sok ibolyavirág. Az íze fincsi, bár ha elém tennék egy kóstoló versenyben, nem hiszem, hogy rájönnék milyen szörp. Hát ilyen, amikor nem aroma anyagokkal van tele a cucc. Rettentően sok cukor van a szörpikben, így valószínűleg nem fogom vedelni, de ha beszereztem a xylitet és a szteviát, nekiállok a sorozatgyártásnak is! Nyami!

Két konyha, két szín.