Jelentem, túléltük a főzelék hetet. Én simán, a férjem már vágyott valami jó durva pörköltre, húsra (krumplihús). Én még tovább is bírtam volna, csak azt nem, hogy hallgassam minden nap, hogy ez érdekes ízű, ilyet még nem ettem, miért nincs mellé rántott hús, miért nem eszünk mást, még sosem láttam ilyen zöldséget, nem ízlik, nem kóstolom meg, nem finom. Na, ebből kicsit elegem volt már, bár őszintén szólva nem nagy válogatós a férfi szakosztály otthon, mégis kiverte a biztosítékot a csak főzelék téma nálunk. Pedig szerintem a főzelék tök finom, én bármit megeszek (egyszer), szóval megkóstolom ezt-azt, mindent, amit találok és eldöntöm ízlik vagy sem. Előre semmire nem mondom, hogy nem finom (hát honnan tudnám?). Na, a kukoricás-csilis krumplifőzelékre már előre húzogatta a száját...Pedig szerintem baromi finom és utólag még a drága urasága is beismerte, hogy jó volt. Nem tudom miért kell begyöpösödöttnek lenni étel fronton, szerintem fontos a megújulás és az, hogy megkóstoljunk minden félét, ráadásul én unom a szokásos 5 féle ételt is, amit főzelékként készítünk (borsó, bab, lencse, spenót, krumpli...na jó, még paradicsomos káposzta és néha kelkáposzta is szóba jöhet). Szívesen kipróbálok bármi újat, ami megtetszik, a következő a répa és a cékla főzelékekbe integrálása lesz. De tervezem még a brokkoli, karfiol és egyéb zöldségek próbáját is. Majd csak hozzászokik a család másik fele is...:).