Hát, kicsit késve ugyan, de végül mégsem maradt el idén a tél. Bár bennem kettős érzések voltak, vártam is a havat meg örültem is magamban, hogy na, akkor idén megússzuk a közút káoszát, a sószórást, a cipőbeázást és a szétfagyást, azért mégis örültem, amikor leesett hétvégén az első valódi hó. Idén egyszer már havazott, de az elég gagyi volt (mire leértem a fényképezővel a nyolcadikról, hogy megörökítsem, már el is olvadt...).

Szóval itt a hó, én pedig megvizsgáltam a hópihéket, melyekben nem győzök eleget gyönyörködni, olyan szépek. Mind más és más formájú, méretű, csipkézetű, olyan a hópaplan, mint egy nagy csipkedunyha.

A téli természetben is volt időm kicsit belemerülni, lévén egy erdőben dolgozom. Reggel máris egy kis havas túrával indítottunk és szétnéztünk a téli tájon, mi változott, mit nem lepett még be a hó. Kicsit bolondoztunk, hóangyalt csináltam és hógolyót is gyúrtam, engedtem, hogy kijöjjön belőlem a gyermeki énem. Jólesett. Felfedeztem az apró részleteket és próbáltam odafigyelni mindenre, ami hat rám. Töltekeztem.