Kényszerszabadság

Bár minden vágyam úgy válna valóra, mint amikor kiejtettem a számon, hogy de jó lenne még 1-2 hétig itthon heverészni...persze nem így gondoltam. Egyáltalán nem így. Ágynak döntött ugyanis a betegség, ami miatt most pár napig a szobába zárkózva vagyok kénytelen feküdni és méricskélni a lázam-bevenni a gyógyszert-egész nap teát inni-bekuckózni-aludni. Ebben csak az a rossz, hogy nincs benne semmi szabadság, ráadásul még roppant szarul is érzem magam, így a vágyam azért csupán addig a részig teljesült, hogy nem dolgozok...Már el is felejtettem amúgy, mennyire szar betegnek lenni, annyira fáradt és levert az ember, hogy az valami hihetetlen, egyszerűen kedvem sincs enni, de még olvasni se, pedig azt is imádok. Elkezdődött az év és máris kijött rajtam a munkaiszony? Mi lesz így velem augusztusban, a szezon végén? ...