Annak ellenére, hogy idén hosszú szabadságon vagyok, valahogy mégis későn érkezett el hozzám a karácsonyi hangulat. Talán a szokatlan, meleg idő és a ködös-napos idő miatt, talán azért, mert valahogy direkt hárítottam a plázák, boltok, rádiók nyomulását, akik csakazértis mindenkire ráerőltetik a zenékkel, díszekkel, műhóval és sok hűhóval az ünnepet. Azért az ünnepek közeledtével én is díszítgettem a lakást, de nem vittem túlzásba, fát sem vettünk csak 23-án, azt is egyedül, mert akkor meg férfierő nem volt...Hát, volt 10 fa, abból kiválasztottam a legszebbet, elég olcsón meg is kaptam az utolsó utáni pillanatra való tekintettel. Ennek is van előnye. Halat nem sikerült venni...50 méteres sor és megőrült emberek mindenhol. Azért két pisztrángot sikerült megkaparintanom, az volt a szentestemenü, egészben sütve. A fát is sikerült hamar felállítani, épp elfér a pici helyen, amit neki szántunk, elég nagyot sikerült választani (a párból :)), de szép! Szenteste együtt ünnepeltünk, kaptunk szép, hasznos holmikat, apróságokat, bár őszintén szólva nem is vágytam semmi hatalmas dologra. Sőt, egyenesen azon gondolkoztam nem lenne-e érdemes jövőre teljesen megszüntetni az ajándékozást, mert ennek semmi értelme. Mindenkinek megvan mindene, aki már dolgozik, úgyis megveszi magának, amit akar...ajándékozni maximum pici kedvességeket kellene, mást nem. Talán majd bedobom ezt az ötletet jövőre. A családhoz is hazalátogattunk és eltöltöttünk néhány rövid, de kellemes és pihentető, lazító, kényeztető és all inclusive napot a szülőknél a hegyekben :).

Az ünnepek gyorsan teltek el, észre sem vettem és mindjárt vége a téli szabadságomnak, ami alatt egyáltalán nem unatkoztam, nem olvastam ki 15 könyvet és még a megrendelt magazinommal is el vagyok maradva 3 számmal (!). Viszont találkoztam a barátaimmal, sütöttem-főztem, aludtam jóóó sokat, utaztam, foglalkoztam magammal és a családommal és hazalátogattam. Feltöltődtem.