Ákos
koncerten jártam. Kevésbé ismerem Ákos munkásságát, csupán azokat a dalokat tudom dúdolgatni, amiket a rádióban is hallok, ergo tök ismertek. Szeretem Ákos zenéit, szeretem, hogy sokoldalú művész, tetszik, hogy nem a kamerák előtt éli az életét és nem celebkedik.
A lelkes közönség már azelőtt vastapssal jutalmazta a művészt a koncerten, hogy akár egy hangot is énekelt volna – kérem, ez az igazi népszerűség. Izgatott lábdobogás, tapsvihar és füttykoncert után felgördültek a függönyök és megszólaltak az első hangok. A Sportház rég láthatott ilyen komoly hangosítást és fényjátékot, mely az egész koncertet végigkísérte. Magamban azon gondolkodtam, a sok felszerelt spotlámpa, villódzó fénycsíkok, a hatalmas hangfalak vajon nem fogják-e túlzottan megterhelni az áramellátást?
Ha nem tudnám, hogy Ákos sosem haknizik, biztosan azt gondoltam volna, hogy felvételről megy minden.. Egy hamis hang, egy kis baki…semmibe nem tudtam belekötni. És még ő mentegetőzik, hogy nem fogadhatja el a felkérést zsűrizésre tehetségkutató műsorokból, mondván nála sokkal jobb hangok is megfordulnak a műsorban…hmm, elgondolkodtató; néhány hazai tehetségbe ezek szerint szorult alázat és szorgalom...tanulhatnának tőlük a kirakaténekesek.
Az, hogy ma valaki Magyarországon 25 éve a színpadon van, és teltházas koncerteket ad, na az nem semmi. Igényesség, magas minőség, páratlan hang- és fénytechnika, kiváló hang és egy remek művész. Az Ákos brand működik, él és virágzik...minden apró részletre figyeltek, mindenki tudta, mi a dolga, mikor kinek hol kell lenni, mit kell csinálni. Remek este volt, nagyon jó slágerekkel. Minden hónapban elmennék. Töltődni.