előadáson jártunk férjemmel (aki még a belépés pillanata előtti percekben is az óráját nézegette és próbált meggyőzni, hogy még odaérünk a 8 órás mozira). Még sosem voltunk baletton, így kíváncsian vártam, milyen lesz, mi lesz. Színes és beszédes, zenés és élvezetes? Vajon fogom-e érteni? Na, a biztonság kedvéért elolvastam a Hattyúk tava tartalmát, hogy nagyjából tudjam hova tenni a sztorit. Érdekes volt látni, hogy mennyire árulkodó, mesélő tud lenni a mozgás és a zene összhangja. Csajkovszkij zenéjét régen is szerettem, ma sincs ez másként, ráadásul olyan ismert dallamok csendültek fel, amelyekről a gyerekkorom jutott eszembe és az általános iskolai zeneórák. A táncosok csodálatosan mozogtak vagy épp álltak szoborszerű pózban, mozdulatlanul percekig. Hihetetlen volt...olyan gyönyörű hajlékony, fiatal lányok (és fiúk!!!) mozogtak a színpadon, hogy nekem ahhoz még nagyon sokat kell jógáznom...Elgondolkodtató volt nézni a herceget...férfiak balettja számomra nem annyira vonzó, mint a nőké. A nők olyan légiesek, madár szerűek lesznek balett tánc közben, a férfiak viszont a szememben inkább nőiesekké válnak. Tudom, ez művészet meg minden, de valahogy nem jött be. A fehér latex nadrág a maga átlátszóságában és feszességében azonban igen jól visszaadta a domborulatokat...férjem meg is jegyezte, neki is van ilyen jó segge. Hmm mondom, azért khm, nem biztos...De azért ekkora kukim nekem is van - jött a válasz, még jó, hogy hangos volt a zene és a meglepett kuncogásomat nem lehetett hallani :)).