Folytathatnám úgy, hogy "gyorsabban száll, mint a képzelet", de nem akarok plagizálni, ugyanakkor tényleg így van. Egyik nagy álmom volt, hogy a főnök fullos mercijét egyszer vezethessem. Imádom az autókat és imádok vezetni is. A héten egy terepjáróval közlekedtem több száz kilométert, ma azonban a bakancslistámról sikerült kihúznom egy tételt, a főnök megengedte, hogy vezessem a kocsiját. Hazafelé (persze kicsit büszkén, amit megértek) mutogatta, mit tud a kocsi, mit hogyan kell beállítani, milyen extrák vannak benne. Automata váltó, fehér bőrülés...talán ennyit elég mondani a luxuskörülményekről. Persze ezzel őt mindig cikizni szoktuk. Egyszer rászólt valamelyikünkre, hogy törölje le a lábát beszállás előtt, azóta a műtősöknél használatos kék nejlon "cipőt" hajtjuk neki, legyen mindig kéznél az autóban. Másszor azért szólt, hogy ne töröljük le a párát az ablakról, mert ottmarad a kezünk nyoma. Szóval khm...mindig csak álomnak gondoltam, hogy valaha vezethetem ezt a csodajárgányt, a Merdzsót. De ma ez is megtörtént, ez pedig részemről abszolút bók, hogy a kezeim közé engedi a főnök a kocsiját.