A párkapcsolatokban és egyéb emberi kapcsolatainkban is komoly tényező a szégyenlősség és hogy ki mikor és mit enged meg magának. Engem például kifejezetten zavar (már lassan két éves házasságban is) a pukizás, nem nyitunk egymásra a WC-n és nem borotválom/epilálom előtte a lábam. Persze biztosan vannak olyan helyzetek, amikor bizonyos tabuk leomlanak, de amíg ezekkel a helyzetekkel nem találkozom (pl. eltörne mindkét karom és nem tudnám kitörölni a fenekem...vagy amikor majd babát várok és óriási lesz a hasam és nem tudok epilálni...), addig nem tudom tolerálni a fingást...Próbálom megőrizni üde nőiességem és makulátlanságom amíg csak lehet :).

A családok többségében - legalábbis nem reprezentatív felmérésem alapján - megengedett a büfizgetés, a pukizás és társai. Nálunk ezek a tabuk még állnak. Amúgy a pukizásról (fingás, galamberegetés, durrogtatás, pukkantás, purcizás...) is mindenkinek más a véleménye. Egyesek szerint a hanggal van a baj, mások szerint a szaga gusztustalan. Legjobban akkor járnánk, ha sunyi laposat és szagtalant tudnánk előállítani, de még a kisbabák pukija is baromi büdös...akkor egy felnőtté?! Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy társas kapcsolatban merjünk a másik orra alá befingani? Néha azért becsúszik, de olyankor én is laposkúszásban osonok el a tett színhelyéről arcom vörösben úszik...