A foci, kifejezetten férfias dolog...Mégis beadtam a derekam és az évszázad meccse 2.0-át megnéztem kedves férjemmel, aki már legalább egy hete rá volt állva a magyar-román meccsre. Nézte hol jár a szurkolói vonat, nézte mennyien mennek ki rá, mennyi volt a jegy, statisztikákat meg miegymást, közben persze az igazolási időszak is lejárt és a Mencseszterből csak elmentek az emberek, igazolt játékos nem igen jött, az idő szaladt és agybajt kellett már kapni az idegességtől, vajon mi lesz így az imádott csapattal? Valahogy mindig csak mosolygok ezeken a szórakoztató jeleneteken és próbálok okosan nézni, nem értek az egészből semmit...Meg amúgy sem érzem át a klubcsapatok fontosságát és a rajongást, a nemzet-nemzet elleni küzdelem jobban átélhető számomra. Így már rá is átragadt a magyar-román láz, amit megelőzött a rajongók összecsapása, a robbantgatás, könnygránátok bevetése, fekete ruhás emberek vonulása és Erdély visszahódítása 3000 fiatal által. Hát igen, nem kicsi politikai felhangja is volt a mérkőzésnek, ezt még egy nő is látta. Mindenki ráfeszült a közvetítésre és bevallom, magam is azt vártam, hogy bedarálják a román focistákat a pályán a magyarok. Ehelyett Marika néni rúgott nekünk egy gólt első labdaérintésből, aztán még kettő következett, a magyarok csak kamilláztak és a terminátor vs. balerina meccs végére csak lekulloghattak a pályáról a mieink. A vereség kiábrándító...hát ezért nem kell Szombathelyre új sportcsarnok, mert minek? Építsenek uszodát, vízilabdában legalább jók vagyunk.

A foci után következett az alakreform edzésem a munkahelyemen, ahol egy egész falnyi tűzifa dőlt le egy az egyben, hálisten pont az ott parkoló céges autóra...Miután azt kiszabadítottuk, jött a felismerés, ez csak akkor nem fog legközelebb is ledőlni, ha az egész falat újraépítjük. Két lány egy fiú felállásban és is beálltam segédkezni a farakásban, még életemben nem csináltam ilyet. Hiába, városi gyerek vagyok. De a kíváncsiságom általában erősebb a hiúságomnál, így fát pakoltam a többiekkel, majd szemetet szedtem gumikesztyűben (!) a parkolónkban, így a nap végére a testmozgás és a közösségi munka is pipalistára került. Ma pedig a derékizomlázon kívül más bajom nincs, raknék megint fát, de felfedeztem az isteni illatokat és színeket a kert végében a szilvafák felől, így lehet ma marad a szilvaszedés, elvégre mégiscsak falun élek, amikor dolgozok!