A zsír, az nagyon fontos! Főleg, amikor egy csapatnyi fiatal csaj veti rá magát a sült szalonnára, na az a legszebb látvány! Nem sokszor lát az ember ilyet...mi azonban a kollégákkal egy laza szalonnasütést terveztünk kolbászkákkal, hagymával, kenyérrel, paradicsommal, csak úgy, parasztosan. A teliholdat jósolt kollégám azonban tévedett, a telihold elmaradt, vele együtt az erdőt beborító világosság is, így kénytelenek voltunk a tűz mellett fejlámpákkal szalonnát sütni. Volt, aki a parázsra esküdött, a türelmetlenebbek (és éhesebbek) a nyílt láng használata mellett tették le voksukat. Én az utóbbiak táborát erősítettem, így hamar lekerült a finom, húsos szalonna a hasamba, a kolbászkákkal együtt és persze a csepegtetett kenyér sem maradt el hagymával megszórva. Rég vágytam erre a fílingre...a hazatérés utáni füstszagra, amit a hajam áraszt, a hagymaszagra, a telipocakra a szalonnától. Merthát valljuk be, azért mi, lányok is vágyunk néha a zsírra, a rosszra, a bűnbeesésre. Persze kompenzáltunk több kiló paradicsommal.