Nyáron mindenki kivetkőzik magából, így nyilván több alkalma, lehetősége van az embernek felmérni a körülötte élőket, az utca embereit és néha elszörnyülködni, miket látni néha...

Egyes embereknek egyáltalán nincsen önkritikájuk, olyan dolgokat művelnek testükkel, amiket nagyon nem kéne. Aki pedig megtehetné, mert szép, formás, karcsú alakja van, az fogyózik és elrejti testét, mert szerinte ronda...hova halad ez a világ? A dundi, nagydarab lányok miért préselik bele magukat 36-os forrónadrágba, hogy haspólóval kidobhassák a nadrág által kívül szorított hájréteget? A másik fontos kérdés: ezeknek az embereknek tényleg senki nem mondja meg, hogy nem kéne? Ennyire nem tisztelik a másik embert, hogy nem szólnak neki, ha valami nem áll jól? Ezek az esetek mondjuk már túlmennek a "nem áll jól" határán, ezek már az "elfordulok, hogy ne lássam" kategória. Forrónadrágot és miniszoknyát sem kellene boldog, boldogtalannak hordania...a hájas fenék megmutatása, sőt, mutogatása nálam közszeméremsértésnek számít...2-3 gyermekes anyáknak amúgy sem illik azon felül, hogy nem áll jól...kivéve, ha Victoria Backhamnek hívják az illetőt, aki minden gyermeke születése után fél évvel már újra 50 kiló szín izom volt. Az átlagnő nem ilyen. Én sem vagyok tökéletes, párductestű, de az 55 kilóm mellett is erősen elgondolkodtam, kidobjam-e megmutatni a kínos részeken látható enyhe narancsbőröm, vagy sem. Persze felőlem mindenki azt visel, amihez kedve van és mindenki úgy röhögteti ki magát, ahogyan akarja, de azért némi tükörteszt és jószándékú "ejj, ez nem áll jól, ne vedd fel" azért néha nem ártana.