mi a dolguk az életben. Minden évben lelkesen kísérem figyelemmel a falusi gólyafészket. Először csak örülök, amikor megérkezik az első gólya, jelezve ezzel a tavasz érkezését. Aztán megérkezik egy rakat gólya, az út szélén állnak, vidáman keresgélik a betevő falatokat, aztán ül a gólyamama a fészekben és várom, hogy kikeljenek a fiókák. Együtt örülünk a kollégákkal, amikor megpillantjuk a kis fekete csőrű, tátongó apróságokat. A gólyák tudják, mi az élet rendje..fészekrakás, fiókanevelés. Minden fészekben 2-3 kisgólya van. Közöttük nincs meddőség? Ez náluk nem divat? ...Ma már ott tartunk, hogy négyen együtt vadásztak a mellettünk lévő lekaszált réten. Az egész család. Nemsoká tovább repülnek majd, jön az ősz és jövőre újra várni fogom a gólyák megérkezését...Repül az idő, nemrég keltek csak ki és már kint vadásznak...észre sem veszem, úgy telnek a napok egymás után. Azt sem tudom néha, hogy hétvége van vagy hétköznap...a dátumokat pedig tényleg nem figyelem...Csak egy dolgot nem tudok, hol van a tavalyi fekete macskánk? Azt idén egyszer sem láttam a mezőn vadászni...átvették tőle a gólyák az uralmat.