5 napot késett...sosem szokott, egyszer késett egy év alatt, akkor is gyógyszeres kezelés alatt álltam rakoncátlankodó fogaimmal. De most? Semmi nem indokolta, hogy késsen, mi pedig már lelki szemeink előtt láttuk aranyfürtű, angyalarcú csemeténket, aki végre, hosszú idő után megérezte, mennyire várjuk már. Erre megjött...letört a lelkesedésem. Ha megjött, akkor miért késett? Pedig már azt hittem rácáfoltam a nődokira és sikerült összehoznunk a kis trónörököst, aztán mosolyogva visszamehetek hozzá és az orra alá dörgölhetem, hogy mennyire hülyeségeket tanítanak az orvosin és vannak kivételek. Hát, ez nem jött össze, szóval mentem hormonvizsgálatra. A terhesvérvétel osztályon persze feszengve ültem a sok nagypocakos kismama között, akik bájosan elcsevegtek egymással a gyermeknevelésről, várandósságról. Szomorúsággal vegyes csodálat ült az arcomon. Azon gondolkoztam, vajon hogy csinálták, hogy nekik összejött...Nem tudtam meg. A hormonjaimra egy hetet várnom kell, aztán jöhet a többi...addig meg marad a mégpempő meg az aviva torna...hátha segítenek ezek is a hormongyógyszerek és a stimulációk helyett.