Este fél8-kor hívott fel kedves férjem, van-e kedvem bringázni egyet. Hát, volt, bár én úgy gondoltam, hogy a Fő térig és vissza, annyival bőven beértem volna. Ehelyett eltekertünk 8 kilométerrel arrébb egy faluba emelkedőn (persze nyilván engem kellett mindig bevárni, nem is tudom mire gondoltak az országútival meg a hegyibringás haverokkal...), majd vissza. A visszautat már bőven élveztem, akkor már a fekete bogarak sem ragadtak rám, olyan gyorsan száguldottam. Megdőlt a bringás gyorsasági rekordom, 34 km/h-val suhantam a domboldalon. Igazából elég jó volt, még sosem mentem ilyen gyorsan bicajjal! Lobogott a hajam, de még a szempillám is és suhantam, suhantam...és már majdnem madárnak éreztem magam.