Tegnap elvágtatott az örök sajtmezőkre az egyik Máusz. A társa komoly temetést és gyász szertartást rendezett számára, így emlékezve meg legjobb barátjáról. Persze apa már mióta megérkezett azt várta, mikor patkolnak el mindketten, de erre még egy hetet várni kellett. Az egyik sasvacsora lett - ez volt a javaslat egy hete, amikor látta, milyen ramaty állapotban vergődik az egyik Máusz (hozzáteszem legalább 2-3 hónapja így vergődik szegényem...hát öreg volt már). Apa azt javasolta dobjam ki az erkélyen, a 8.-ról biztosan nem fog földet érni, addig bekapja valamelyik galamb vagy sas (a panelek között!), jó lesz nekik vacsorára.

Az egereket mindenki hülyének nézi, pedig nagyon okos állatok! Miután az utolsókat is kilehelte szegény pára, a társa végig ott ült mellette, átkísérte az utolsó úton, majd a végső szusz után szépen, gondosan betemette forgáccsal és végül ráfeküdt és úgy őrizte végső álmát és nyugalmát. Meghatódtam, milyen kedves kis gondoskodó állat ez az egér. Most egyedül maradt Máusz, egyedül élvezi az összkomfortot a megújuló lakásban, saját kis egérbirodalmában.