Mosolyka
Egy különleges, fiatal lánnyal találkoztam és beszélgettem minap. Az a furcsa érzésem volt, miközben interjú készült vele, mintha már ezer éve ismerném és egy régi barátomat hallanám-látnám újra. Olyan deja vu érzés. Fura volt, de olyan jófura, tudjátok...Szóval beszélgettem ezzel a lánnyal, aki izomsorvadása miatt kerekesszékben ül egy ideje és az orvosokat meghazudtolva mégsem halt meg 18 évesen, még mindig itt van közöttünk és előadásokat tart arról, hogyan kell mosolyogni az életben, hogyan kell erősnek lenni, hogyan kell kiélvezni az élet adta lehetőségeket és kihozni belőle a legjobbat. Tudod, Te döntesz! Csodálom ezt az erőt és ezt az önfeledt vidámságot és öniróniát, amivel magáról, életéről beszél. Csak hallgattam és azon gondolkoztam, hogy mennyire jelentéktelen dolgokon töri a fejét néha az ember. Magamban zokogtam. Fájt a fogam, nagyon. De elmúlt, legalábbis nem vettem róla tudomást úgy 2 órán át, amíg az előadáson ültem, majd vele beszélgettem. Csak figyeltem és tanultam. Arra gondoltam, milyen jó lenne tőle megtanulni folyamatosan kedvesnek lenni és mosolyogni (akkor is, ha fáj a fogam és akkor is, ha fáradt vagyok néha). Nem mindig sikerül, de próbálkozom. Mosolykának ez is megy! Szerintem én sokkal hamarabb elfáradok, mint ő...elmegy előadást tartani, egész nap kampányol a városban a 30 fokos tavaszi melegben, majd beszélget két órán keresztül egy fórumon, mesél és dől belőle a szó, aztán interjúkat ad, majd a fáradtságra fittyet hányva elmegy bulizni, moziba. Tényleg csodálom őt és az erejét! Az emberek szeretetéből meríti, de hát min is csodálkozom, egy szeretnivaló, kedves csajról van szó, aki egy vérbeli nő, aki szereti a ruhákat, a sminket, a szép körmöket és ékszereket, rajong a kiegészítőkért és a jóképű pasikért! Remélem, hamarosan újra találkozunk.
