Alig két hete van tavasz, de már lassan el is múlik, minden varázsával. A repce virágzik, a fű nő és a cseresznye is levirágzott 1 hét alatt. A magnóliákra gondoltam egyik nap, aztán észrevettem, hogy már hullatják szirmaikat, pedig a Fő téren lévő óriási, rózsaszín fát idén még nem is láttam...Félelmetes ütemben tavaszodik, a természet is érzi lemaradását a tél trónfosztása miatt. Pedig milyen jó is a tavasz, idén jöttem rá, imádom, ez az egyik kedvenc évszakom. Ez és a nyár...Csodálatos, ahogy ébred a természet, ahogy csicseregnek a madarak, ahogy kibújhatsz a meleg kuckódból a hosszú tél után és először ülhetsz újra a bicajodra, versenyezhetsz a lágy szellővel, először veheted fel a tavaszi dzsekidet és rájössz, nemsoká szoknya kell, előkerülnek a pólók, a vékonyabb nadrágok és a kiscipők. Annyira gyorsan történt idén minden, hogy nem is volt időm kiélvezni az évszak minden csodáját, minden egyes pillanatát. A tavasz elemi erővel tört ránk és hirtelen 25 fok lett és a szervezetem, az agyam még nem tud ilyen sebességgel átállni, lépést tartani, még nem tudtam vékony harisnyát húzni és a pólókban is hűvösnek érzem a 23-24 fokot...A természet gyorsabb, mint a test. De még talán nincs túl késő megélni a tavaszt...fehér-sárga-rózsaszín virágok, gólyahír, gyermekláncfű, aranyeső, ibolya, sárga táblájú repcék, madarak, kék, színek, hangok, illatok és érzések kavarognak a szemem előtt és a gondolataimban.