Elfáradtam, de közben életre keltem hétvégén. Végre, megnyitottunk, végre itt a tavasz, végre jó idő, végre emberek és végre megint egész napos munka, végre rendezvények, végre pöröghetek. Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszavágyom majd a recepcióra, de ez is megtörtént. Nem fáradtam el jobban, mintha 8-4-ig bent ültem volna a meleg, otthonos irodámban és eltelt volna a nap sok papírmunka mellett, sőt! Jóleső fáradtság ült rajtam mindkét nap. Reggeltől estig programok, itt is, ott is fontosnak éreztem magam és önállóan vezényelhettem le a megjelenéseket, arcom adtam rendezvényekhez, vendégekkel, megrendelőkkel találkoztam, diákokat szórakoztattam, későn értem haza, nem volt időm főzni, álmosan zuhantam este ágyba, reggel pedig frissen ébredtem! Végre úgy érzem újra élet költözött belém a napsütéssel együtt és megint van kedvem fotózni és megint van kedvem dolgozni! Visszatértem...végre...Már csak a biciklim hiányzik!