Van egy étel, amit bármikor meg tudok enni, két tányérral is szedek és egyszerűen nem tudom letenni, leszokni, inkább mind eltüntetem. Ez a paradicsomos spagetti...kábé 3-4 éve szoktam rá erre az egyszerűen elkészíthető vacsorára, bármikor összedobható, persze a legjobb a paradicsomból saját magam által passzírozott paradicsomvelőből főzött változat. A lényeg, az a szósz és a tészta tökéletes harmóniája...itt nincs olyan, hogy a szószon múlik az élmény, itt mindkettő fontos. A tészta legyen al dante megfőzve. Utálom szétfőzve, azon már semmilyen isteni szósz nem segít. A szósz sem mindegy, hogy milyen sűrűségű, milyen színű, milyen fűszerezésű (ezeknek milyen az aránya), fokhagyma és csili is kell bele...de abból is csak épp pikáns mennyiségű. Saját fejlesztésű szószom a kedvencem, akár minden héten tudnék enni belőle...Paradicsomos spagetti, áj láv jú!