Nem túl kellemes meglepetés ért ma reggel: megjött megint...Teljesen elszomorít, hogy csak próbálkozunk és próbálkozunk és amikor azt gondolom, hogy na most! Akkor is semmi...Minden hónapban újult erővel csapunk bele a projektbe, bízunk benne, hogy most majd sikerül. Aztán már annyira elszántak vagyunk (főleg én), hogy már tüneteket is produkálok: álmosság, fáradtság, émelygés, puffadás...Így volt ez most is, álterhes lettem. De baba megint nem volt, csak a megdöbbenés, elkeseredés és a remény, hogy akkor majd legközelebb. De mi lesz, ha akkor se? Képtelen vagyok felfogni, mit csinálhatunk rosszul, miért nem sikerül?! Most, amikor 1 hét szabi alatt tényleg mindent megtettünk a fogantatás érdekében, pihentek voltunk és egészségesen étkeztünk és sokszor próbálkoztunk és most mégse. Vajon mit kéne máshogy csinálnunk? Vajon meddig kell még próbálkoznunk? Ezek a kérdések pörögnek egymás után a fejemben. És akik azt mondják, hogy csak legyünk türelmesek és majd jön és ne görcsöljünk rá, azoknak még vagy nincsen gyerekük vagy nem akarnak/akartak gyereket és voltak olyan szerencsések, hogy csak úgy becsúszott vagy nem tudják milyen az, hogy hónapokig szembesülsz a saját kudarcoddal. Mert ez is egy kudarc, én pedig nem viselem túl jól őket. Eddig sem voltam belenyugvó és türelmes típus, akinek jó a hármas is, mindent megtettem az ötösért. Most azonban minden igyekezetem ellenére türelemre intett az élet. Lassan azonban inkább reményvesztett leszek, mint türelmes. Vajon mikor gondolja az a kis lélek, hogy alkalmas az idő arra, hogy beköltözzön az életünkbe? Remélem, már nem kell rá sokáig várnunk, mert azt hiszem tényleg felkészültünk az életünk megváltozására, az érkezésére.