Tegnap kezdődött a havazás, de még most is esik, mintha nem is akarna elállni. Ekkora havat talán 3 vagy 4 éve láttam utoljára, amikor emlékszem, a munkahelyemen még a sátor tetejéről is lapátoltuk le a kollégákkal a havat. Attól féltünk, beszakad a hó súlya alatt a ponyva. Lapátolás, kaszkadőrmutatványok és forró tea, illetve hevederek és egyéb biztonsági felszerelések között telt a délelőtt, a ponyva megmenekült. Ma ugyan ilyen a helyzet.

Reggel fél 6-kor indultam dolgozni, kicsit korábban lementem autót takarítani, hogy időben beérjek dolgozni. Az első probléma az volt, hogy még a járda sem volt ilyen korán letakarítva, úgyhogy mire elértem a parkolóig, addigra már a cipőm is majdnem átázott. Boka fölé ért a friss hó. Gázoltam a hóban, hopp, második probléma: melyik az én autóm? A nagy hókupacok alatt nehezen találtam meg a kocsit, még szerencse, hogy este felhajtottam az ablaktörlőket, így könnyebben megismertem a kis Buborékot. Letakarítani azért sem volt egyszerű, mert 15 centi friss hóban gázolni közben, szélfújásban, ide-oda szakadó hóban ácsorogni és közben lefagyatni a kezem...gáz. Az ajtó kinyitásával is akadtak problémáim. A szélvédőre fagytól megóvó fóliát tettem, hogy megkönnyítsem a helyzetem a reggeli induláskor. Hát nem könnyítettem meg...mivel az ajtókat nem tudtam kinyitni, így még le se tudtam venni a fóliát...(amin 15 centi hótakaró volt...). Egy laza 20 perces szabadban töltött testedzés után felmelegedett úgy az autó (és én is), hogy végre le tudtam venni a fóliát, kinyílt az ajtó. Elindultam, a városban még sehol nem tolták el a havat az utakról, a járdák is havasak voltak, jobb híján a kamikaze bicajosok és a gyalogosok is az autók nyomvonalában közlekednek, így aztán igencsak nehézkes a haladás az utakon. Legjobb lenne egy sítalp a kocsikra, eléjük be lehetne kötni egy-két lovat...persze a Mikulás szánjára még nem tettem szert.

Bentről egyébként kellemes a havazás. Szép fehér minden, csak a fekete rigó marad feketének - ahogy kedvelt versem is mondja. Öröm az ürömben: szép hópihés képeket makróztam!

Mottó: Esik a hav, én téged lav. :)