1 hónap teljes elcsendesülés és behavazódás után újra munkába álltam tegnap. Még elég keményen bele kell rázódnom a 8 órás munkarendbe, úgy érzem. A reggeli felkelés az rettenetes, az egész napos egy helyben ülés az irodában szintén elviselhetetlen a hátsó fertályam számára...zsibbad, ég, eltompul. Mint ahogyan az agyam is egész napos munkaidőben. Őszintén? El tudnék még viselni 1-2 szabad hónapot otthon, csendben, főzéssel és egyéb háztartási dolgok elvégzésével, olvasással, zenehallgatással és édes semmittevéssel. Elég kreatív vagyok, így az idő eltöltésével nem lenne gondom. De mivel a decemberem a főállásom leállása alatt is munkával telt - hiszen a mellékállásomban helyettesítettem - így kipihent sem vagyok és 100%-osan elégedett sem a leállás idejével. Persze én csesztem el, lehettem volna önzőbb és nem kellett volna annyit dolgoznom másodállásban...de mindennek megvan a maga ideje és helye, az egyik január elsejei fogadalmam szerint idén sokkal önzőbb leszek és több időt töltök magammal, magamért (kevesebb plusz munka, biztosan kifizetődőbb lesz az egészségem és a kipihentségem számára).