a világvége. Elég elképzelhetetlennek tartom, hogy csak úgy, a minden nélkül vége legyen egy bolygónak. Ahhoz valami nagyon nagy dolognak kellene történnie. Mondjuk egy másik bolygóval kellene összeütköznie. Vagy nagyon hosszú idő alatt leépülhetne a civilizációnk és jégkorszak kezdődhetne a globális felmelegedés kapcsán, esetleg árvíz és egyéb, filmekből jól ismert katasztrófák után az emberiség elpusztulhatna. De nem egy adott dátumon, egy adott percben...Szerintem az ufok sem fognak eljönni értünk, szarnak ezek rá ott, a távoli kis életükben, hogy pont rólunk gondoskodjanak. A dinók nem fognak feltámadni és mamutok sem mászkálnak majd a panelek között...Legelképzelhetőbbnek az elmémben az időjárás megváltozásával kapcsolatos elméletek állnak...de talán ahhoz is még rengeteg időnek kell eltelnie, talán még az unokáink sem fogják látni. Egy napkitörés vagy egy globális áramszünet mondjuk biztosan jócskán megtizedelné a lakosságot 1-2 nap alatt...de a krach beüthetne a számítógépek által, amik szinte egész életünket irányítják. Lélegeztető gépek, életbentartó masinák a kórházakban...1 nap alatt elfogyna a pótáram a generátorokból. De a bankrendszer összeomlása is hozhatna egy kis lázadáshullámot: gondoljunk csak bele mi lenne, ha minden egyes fillérünket zárolnák a bankok! Egyből anarchiába csapna át az élet a világban és egy globális anarchia azért valljuk be, nem tenne jót a lakosságnak.

A legjobbat minden esetre akkor tesszük magunkkal - világvége ide vagy oda -, ha eldobjuk óránkat és függetlenedünk valamelyest az időtől, így nem élünk majd időhiányban. Sokat vagyunk magunkkal (mert akárki akármit is mond, a magunkra fordított idő is nagyon fontos) és szeretteinkkel és nyugalomban, feszültségek nélkül éljük mindennapjainkat.