imádok főzni. Főzéssel kapcsolatos blogokat olvasni, tippeket ellesni másoktól, új recepteket kipróbálni, tesztelgetni és Jamie Olivert nézni...Nincs mit tenni, bő szabadidőm eltöltése céljából fejlesztem főzőtudományom. Már a húslevesem is majdnem elég jó! Legutóbb csirkecombcsontból készítettem, mert épp az volt kéznél, no meg a lefilézett combokba se igen kellett a csirkepaprikásba. Mert azt is tudok én! Igazi kis házitündér leszek, attól félek...Egy valami aggaszt igazán: a sok mosatlan és felfordulás, amit a főzés okoz a konyhában, ami nagyjából 2 nm2. Mindenhol csak a szennyes edények, folyik a tejszín, hullik a padlóra a hagymahéj, kikönnyezem a szemem is közben, teli a kuka (később már folyik ki a kuka tartalma, pedig még nem végeztem és ezt is beletömöm még itt!), már megint kikavartam a főzeléket a tűzhelyre, azt is moshatom le megint. Aztán lassan minden a helyére kerül: a levesem a fazékban vidáman forr, a tepsiben sül a hagymás-tejszínes csirkemell, a padló tiszta, a szemetes továbbra is tele, a körömlakk pedig újra felkerült mosogatásban elszenvedett harci sérülései után méltó helyére: a körmeimre. Hát igen, ez háziasszonynak még erre is gondolnia kell...a lepattogzott körömlakkokra...

És ami a legbosszantóbb: a főzésre fordított idő 1/10-e alatt fogy el a készített menü. Bár egyben ez a legjobb is az egészben! Minél nagyobb a hányados, annál finomabb a menü (vagy annál éhesebb a férjed).