Zalaszentgrót, Hévíz, Keszthely és Nagykanizsa - jó nagy kört tettünk meg, egész nap utaztunk. Apró falvakban jártunk zalában. Kolléganőm egyre-másra felszisszent, micsoda gyönyörű helyek ezek a kihaltnak tűnő és ránézésre is iszonyatos szegénységben élő falvak. Sajnos nem egyezik az ízlésünk. Tájidegen fenyvesek és kikövezett utcák, macskakövek, kóbor kutyák, lovak és tehenek, sok legelő, őszülő - őszelő tájak, erdők. Hévíz csodálatos kis városka...a tavat ugyan még mindig csak képeken láttam, de a város rendezett volt és szép, egész sokan voltak, ahhoz képest, hogy nem nyári csúcsidőszakban mentünk. Kolléganőm szerint ez egy kisnyugdíjas hely, bár én szívesen kipróbálnám azt a természeti csodát...legyek aztán kisnyugdíjasnak titulálva vagy sem. Keszthelyen szerencsére az egész belváros le van zárva felújítás miatt, így elég nehézkes a közlekedés. Sokat sétáltunk, parkolni ingyen szinte sehol nem lehet. Az iskolák eldugottak. Nagykanizsa azonban sokkal rosszabb, minden felé egyirányú közlekedés, utcatáblák luxus, nehezen megközelíthető arrafelé nem járatos embernek minden. Iskolák eldugva, körforgalom és jobbkezes kereszteződések tarkítják a közlekedést. A belvárosban sehol nem jelzi semmi, merre lehet Zalaegerszeg vagy más nagyobb város, mint célpont, a kifelé kívánkozóknak. Így végül Budapest felé indultunk, jobb alternatívát nem találva. Ránk sötétedett és igazából rohadtul nem Pest felé kellett volna mennünk, így félúton Keszthely felé tartva Galamboknak hajtottunk és végül Zalakaroson sötétedett ránk. Onnan szinte végig csendben utaztunk hazáig. Elfáradtunk.

Eddigi favorit: Hévíz és Veszprém.