Megtörtént, aminek meg kellett történnie...nem várt tovább a szájsebész, hiába gyulladt be a 2 hetes antibiotikum kúra után újra a fogam. Már nem volt értelme tovább várni a csodát, mert mindketten tudtuk: sosem jön el. A fogam ramaty állapotban volt továbbra is, én mégis az utolsó pillanatig hittem, képes vagyok meggyógyítani, mert majd jön valami csoda és eltűnik róla a gyulladás és nem kell megválnom tőle, hiszen kívülről olyan szép, egészségesnek tűnik. Alul azonban sokkal nagyobb gondok voltak vele...a gyökerénél támadta meg valami elpusztíthatatlan fertőzés, aminek még a legdurvább gyógyszer is csak egy kis pofon volt.

Most túlvagyok rajta, legyőztem az egyik legnagyobb félelmem, a fogorvost, a foghúzást. Remegtem és féltem, amíg várakoztam az érzéstelenítő hatására. De nem tartott nagyon soká, bár én húzós perceknek éltem át. De jelentem: túléltem, bátor voltam (vagy annak tűntem). Az érzéstelenítő hatott, a fogaimat egész könnyen kiszedte a doki, utána a nagytakarítás is megtörtént (ami talán még rosszabb volt, mint maga a húzás...brrrr), és még meg is nézhettem utána a kis piszkokat. Most már gócmentes, gyulladásmentes és nagyon nagyon éhes vagyok!

Végre vége!!! Nincs több álmatlan éjszaka, nincs több parázás, nincs több rémálom...