Fontos kérdés az alábbi...minden párkapcsolat próbája: a barátok. A rózsaszín köd felszállta előtt őket gyakran elfeledjük, majd jön a szürke hétköznapi rész és hiányozni kezdenek a barátok is. A legjobb esetben mindkét félnél egyszerre száll fel a rózsaszínság és igénylik barátaik társaságát először csak heti egyszer, majd többször. Vagy lehet kijelölt csajnap/pasinap is a héten minden szerdán, amikor mindkét fél elmegy mulatni (vagy csak kávézni). De ha az egyik fél igényli barátai társaságát, a másik pedig még nincs a szürke korszakban, akkor eltűnhet egy idő után - csak hogy stílusos legyek - mint szürke szamár a ködben. A baráti kérdés nálunk is merész...Férjem egész álló nap dolgozik, én is. A héten talán jó esetben egy napunk van, amit együtt tudunk tölteni, meg az éjszakák. Ebből ha valaki elég bátor, akkor még húzhat kicsit a barátokra is, de így, lássuk be, csak az éjszakákból lehet lecsípni. És ha már azt sem együtt töltjük, akkor kezdődhetnek a gondok? Vagy épp fordítva: nem fogunk egymás mellett kettecskén besavanyodni a mindennapokba? Hisz kell a lelkünknek egy kis feltöltődés a haverokkal is...kell a kanbuli, a sörözgetés, a körömlakkozás és teázás, a pizzázás és playstation, a meccsek és a romantikus filmek zsepivel...De egymásnak is kellünk, vagy jók vagyunk így külön is? Egy héten egyszer talán...de felmerül a kérdés: vajon miért igényelhetjük a másik hiányát, ha egyszer szeretjük és minden időnket vele töltenénk szívünk szerint? Kell néha lelkünknek egy kis szusszanásnyi idő, fellélegzés, feltöltődés, regenerálódás. A másik nélkül...Mert néha ilyen is kell. Idő. Magunkra.