Nem csak a babavárási időszakban van soron korosztályom, hanem a válásiban is...Nézegetem a közösségi oldalakon kivel mi történt, kinek van kisbabája (esetleg nagyobb babája), kinek volt házassága, esküvő, lagzi képei, nászút. Közben nosztalgiával gondolok az elmúlt egy évre, amikor még én is átéltem ezeket a csodákat. Meglepetésemre nem csak kisbabákat találok és mosolygó, boldog párokat, hanem 1, 2 év után elvált fiatalokat, akik már 5-6 év együttélés után mondták ki a boldogító igent, vágyták az álmaikat, mégis meggondolták magukat. Miért? Talán leesett szemükről a kendő? Véget ért a rózsaszín ködösség és rájöttek, ezek csak álmok voltak, az ő fejükben létrejött mesék, melyek a valóságban teljesen másnak látszottak? Gyávák...nem mertek szembenézni a valósággal és a problémákkal. Elfuttok, ahelyett, hogy kommunikálnátok, megosztanátok a másikkal is a bennetek élő álmot. Nem gondoljátok, talán ő is részese akarna lenni, ha tudná mire vágytok? ...