Nem szeretem a sört - minek jöttem ide??? - Ezt kérdezték tőlem többen is...mert ha a sört szereti valaki, jöjjön Prágába, itt minden a sörről és a knédliről szól. De ha a bort, akkor menjen Provence-ba! Nem baj, legközelebb majd oda megyünk...

Szóval Prága. A 100 tornyú város, és tényleg rengeteg templom és óratorony, lőportorony és mindenféle torony van a városban! A szállásunk nagyon jó volt, kis elegáns szoba üzletembereknek konferenciákhoz. Vidám színek, IKEA stílus, épp kedvemre való. A hotel mellől indultak villamosvonalak, könnyen bejutottunk a városba, ahol a nap nagy részét töltöttük. Este érkeztünk a városba, éjjel bent lófráltunk a belvárosban, nem bírtunk otthon ülni, mennünk kellett, látnunk kellett. Másnap megint nyakunkba vettük a várost és egész nap csak néztünk és szívtuk magunkba a történelmet. Minden aranyra fogdosott szobrot megérintettünk, megmarkoltunk, hátha szerencsénk lesz. Sok bronz dombormű, kisfiú fügyije - ezek mind fogdosásra vártak és mi meg is tettük a magunkét! A szerencséről és a kis utódról remélem gondoskodtak, erről majd a jövőben beszámolok, ha úgy adódik. A belváros, az óváros és a vár is könnyű szerrel bejárható kéttalpon, bár mi többször vetettük be a metró-villamos és egyéb közlekedési eszközöket. A közlekedés is bámulatos, minden jól kitáblázott, könnyen el lehet igazodni, sok minden ki van írva angolul, bár németül nem igazán beszéltek (legtöbben CSAK csehül!). A pincérek, recepciósok, boltosok nem túl kedvesek, mondhatni szarnak a vendégek fejére, főleg ha az turista és főleg, ha nem tud csehül! Mindenhol felszámolnak a kis kosárnyi szárított kenyérért 200-300 forintnyi koronát és persze a dörzsöltebb pincérek már borravalóstól hozzák ki a számlát is...Coperto plíz! A knédlijük és a tracionális czeh cousine nagyon finom, ettünk fél kacsát és marhát is szószokkal, mártogatókkal, isteni volt! A sör továbbra is borzalmas...savanyú, keserű...nem is értem miért isszák az emberek. Kiengedtük a fáradt gőzt esténként a meleg, fürdősóval felturbózott kádban, ahol ücsörögtünk fél órákat és beszélgettünk. TV volt, de minek? Gyakorlatilag csak a cseh közmédia volt rajta fogható...Mindegy, elütöttük az időt mással! Láttunk...mentünk...szerettünk.