nem könnyű. De sajnos mindenkinek meg kell tanulnia, különben könnyen ellenségeket szerezhet magának. De legalábbis legközelebb nem kap segítséget. Én is így jártam a minap és bevallom, nagyon felháborít és bosszant a dolog. Egy rokont hívtam el párostól egy fotókiállításra, melyre ajándékba kaptam egy családi sajtójegyet. Tudtam, hogy ők is szívesen elmennének, ezért, mivel jófej akartam lenni, nem a barátaimat hívtam, hanem őket. Erre beleestünk a kisujjam nyújtom de a karom kell esetbe - menjünk is el értük, mert messze van a kiállítás és nincs autójuk...jeee. Hát elmentünk értük, mit tehet ilyenkor az ember? Semmi köszönet nem hagyta el egyikük száját sem még ekkor sem, pedig az egész várost átautókáztuk miattuk, pedig mi a kisférjemmel bicajjal akartunk eredetileg menni...no mindegy. Megálltunk venni 2 péksütit, mert mi még akkor nem reggeliztünk, nyilván a jólnevelt ember megkérdezi: nektek hozzak valamit? Peeeeersze, pogácsát kértek, hát hiszen az is ingyé lesz...Hát ezt sem köszönték meg, amikor odaadtuk a zacskó pogit, de még csak meg se kérdezték mivel tartoznak, bár nyilván semmit nem kellett volna fizetniük...De akkoris...A jegyváltásnál odaadtam a jegyem, mindannyian bementünk, meg se mukkantak, végignéztük a kiállítást, aztán még vissza is furikáztuk őket a városba. Kiszálltak és elmentek egy kösz nélkül!!! De még egy foghegyről elmondott köszi is megtette volna... Hát hol élünk?! Amikor az ember a saját rokonainak nem köszöni meg a szívességet, akkor ne várjon mást, csak azt, amit ő is ad. Nem értem egyesek miért gondolják azt, hogy nekik minden alanyi jogon jár...Majd nagyon meglepődik, amikor kikerül a nagybetűs életbe és semmi nem lesz ingyen, még lassan a levegő sem, de még a szívességért is szívességgel kell fizetned. Így működik a világ nagy szívesség bankja, ezt mindenkinek meg kell tanulnia, aki életben akar maradni a mai világban. Még nekik is.