Szabadok és szépek. Nagyok és elérhetetlennek tűnők. Bizalmatlanok, de ha nem akarod bántani őket, akkor hamar újabb simogatásért esdekelnek. Jó emberismerők, rögtön kiszagolják a hazugságot és a kétszínűséget. A félelmet is megérzik. Vágynak egymás közelségére, mégis mindenki tudja a csordában mi a rend. Náluk fegyelem uralkodik, a törvényeket pedig a természet írja. Ha még egyszer megszületnék, szívem szerint ló lennék!

Ma délután lovakat simogattam. Sokan félnek tőlük méreteik és kiszámíthatóságuk miatt. Pedig csupán nem ismerjük nyelvezetüket. Ha ismernénk, tudnánk, hogy az állatok a természet törvényei szerint élnek: ha nem bántasz, én sem bántalak. Megharapni, letaposni, fejbe rúgni soha nem fog egy ló csak úgy, olyat csak az emberek szoktak. Maximum leprüszköl, mint ma engem is két simogatás között (de csak a fehér ruhám bánta, annyi neki). Közelükbe engedtek, nem féltek tőlük. Engedték, hogy megsimogassam, megpaskoljam őket. Szemükbe nézve láttam elvágtatni ősi szellemeiket a nyílt, füves pusztán. Ők is csak szabadságra vágynak, mint én.