Tegnap este moziban voltam kisférjemmel, akit sikerült rávennem egy dráma-vígjáték megnézésére. A film címe A legszebb dolog, bár fogalmam sincs miért ez a címe, közel sem járt hozzá a film témája és mondanivalója. Gondoltam megnézünk egy kismamás-kispapás-kisbabás-szülős filmet, amely a másik oldalt is bemutatja, nem csak a hollywoodi szupercsöpögőset (terhes leszel, gyereked lesz, iszonyúboldog leszel és a férjed egy hős, szuper álomvilág rózsaszín pompomokkal és pillangókkal és a szerelem soha el nem múlik). Na...itt felnyitották az ember szemét a másik oldalra, a kicsit sötétebbikre. Amikor nem minden rózsaszín és a szerelem is hamar elmúlik. Beparáztam...mi lesz, ha mégsem olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem? Ha velünk is ez történik majd és egy hárpia leszek terhes kismamaként? És ha a szülés egy rémálom lesz és baromira fájdalmas és félelmetes (tudom, hogy az lesz, remélem a szép emlékek nem engedik majd helyükre a fájdalmat)? Ha a kisbaba kitölti minden létező percemet és magamra se lesz időm, nemhogy a férjemre és 1-2 hónap után már ki is költözhetnénk az addigra romhalmazban álló lakásunkból? És ha egyedül leszek és magányos leszek, mert a férjem egész nap csak dolgozik és elhanyagoltnak érzem magam ő meg fáradt lesz, mert még éjjel sem tud aludni, mert a bébi sír? ... mi lesz, ha nem rózsaszín álom lesz és 1 éven belül megőrülünk? Félek ettől és csak reménykedhetek...Gondolom, ha tudatosan próbálunk odafigyelni egymásra, időt szakítani, beszélgetni és a férjem sem fog lelépni mellőlünk, amikor szükség lesz rá és próbál velünk is lenni, nem mindig csak dolgozni, akkor talán én is meg tudok majd felelni anyaként és feleségként is...Ámen.