Napok óta azon töröm a fejem, vajon megbocsátanék-e a kisférjemnek, ha megcsalna. Nyilván szituáció függő is a kérdés, de magamat ismerve egy életre elásná magát és soha többé nem bíznék meg benne, ha megtörténne valaha ez. Főképp, hogy már járatos vagyok e kérdéskörben és az elődök is mind halottak a szememben.

De mégis mi számít megcsalásnak? Egy csók, egy tapizás, egy szex vagy már egy gondolat? Mert akkor be kell vallanom, ha ez utóbbi is annak minősül, akkor már megcsaltam őt. Az ember gyakran elmereng, szemem meg van, szóval meglátom azokat, akik potenciális jelöltek lehetnének abban az esetben, ha nem lennék foglalt. Persze mindig az ész diadalmaskodik az éppeni hangulatom vagy perc alatt múló vágyaim felett. De ez csak nem baj nem? Szexi pasik mindig is lesznek, de megnézni és belegondolni még csak nem baj? Ha továbbmenne a fantáziálás és tettekig fajulnának a dolgok, na az már más kérdés...az már gáz.