A körülöttem élők mind imádják a Balatont. A csobbanást, a pancsolást, a magyar tengert. Én is szeretek kirándulni, de sosem vonzódtam kultikus helyként a Balatonhoz. Talán gyerekként 1-2 nyáron voltunk lent, de táborozni is mentem még talán általános iskolában 2-3-4 éven át. A Balaton most már, hogy közelebb vagyok hozzá könnyebben megközelíthető, sokkal elérhetőbb közelségbe került és többször is látogattam. A férjemmel első közös utunk is Keszthelyre vezetett még 2 évvel ezelőtt. Most visszatértünk a papírlakodalmunk alkalmából. Elbolyongtunk a kis kanyargós, eldugott, szűk utcákon, hesszeltünk a vízparton, kiszimatoltuk a vattacukor illatát, borozgattunk estefelé, megnéztük a kivilágított Keszthelyt és Balaton partot a dombok tetejéről, sétáltunk a kivilágított, éjszakai városban, jegeskávéztunk, fagyiztunk, kínaiztunk, utaztunk, beszélgettünk, nevettünk, fürödtünk, túráztunk, ettünk-ittunk, felfedeztünk, szeretkeztünk, egymás karjaiban elaludtunk és rekord hosszúságú álomba szenderedtünk. Dejóisvolt!

Egy eldugott kis pici nyaralóparadicsomban szálltunk meg, ahol kis energia és időráfordítással csodálatos ifjúsági tábort lehetne kialakítani. A pancsolás és strandolás után nekiiramodtunk a cserszegi estének és kerestünk egy helyi pizzériát, ahol házi pizzát készítenek. A bácsi vendégszeretete utolérhetetlen volt, a pizza tényleg házi volt és a limonádét is hígított Sprite-ból csinálják! Charlie macska és Szerafin kormos is meglátogatott minket a teraszon vacsora közben. Más nem volt a közelben, ajánlom minden celebnek nyaralási célpontként. A kilátás kiváló! Este séta a városban, lábmosás a szökőkútban, borozás a hold alatt ülve és koccintás az elmúlt egy évre. 10 órát szerintem fél éve biztosan nem aludtam egy huzamban, de reggel kisimultan és kipihentem ébredtünk. Ránk fért a pihenés. Csend volt és nyugalom, csak a szöcskék és a bogarak duruzsoltak a kertben. A kis faház éjjelre kellemesen lehűlt. Reggel megspóroltuk a reggelit és egyből ebéddel kezdtünk Keszthely belvárosában. A 40 fokos hőségben pilledtek barangoltunk egyik múzeumtól a másikig. Nosztalgiáztunk a gombfoci és a meccsboxok világában, majd a régi Sokol rádiók és Orion tévék közt. Hazafelé megálltunk egy buddhista Sztupánál. Átjárt a nyugalom a réten. Körbejártuk az építményt és megnéztük az arany buddha szobrot is, megpróbáltam átérezni, amit ilyenkor kellene, talán sikerült is.

Hazafelé egy jóféle mamavacsi, majd randimozi félelmetes, de egyben mulatságos filmmel. Este jóízű alvás. Megnyugvás, töltekezés és egy nagy ölelés, mellyel a világot is a karjaimba zárnám egy pillanatra - ilyen volt a két nap együtt. Hamar elmúlt, már várom a szeptembert és a több szabadidőt!