A legjobb születésnapi ajándék számomra, ha nem kell dolgoznom, nincs semmi gondom pár napig, nem csörög a mobilom, nem kell stresszelnem és azokkal lehetek, akiket a legjobban szeretek!

Kedves férjem tudja ezt jól, hiszen mind a ketten elég hajszolt életet élünk, átérzi a problémát. Bár a kor is kell ahhoz, hogy az ember a szabadidejét jobban értékelje, mint egy ékszert vagy egy drága ruhát. Nos, én jelentem, eljutottam idáig, a szabadidő a legdrágább kincsem. És ezt most majd egy hétig ki is élveztem. Születésnapomra egy 3 napos pihentető szuper kirándulást kaptam. Wellnessel, finom ételekkel, állatkerttel, alvással, meghitt sétákkal, lazulással és szerelemmel fűszerezve. Szuper volt Veszprémben! Köszönöm!

2 napot pedig Budapesten töltöttünk. A szállás és az étkezés is kifogástalan volt, a kishúgom igazán jó házigazda! 24 órás jeggyel a várost szépen be lehet járni, és ha van egy élő GPS-ed, akkor még el sem tévedsz és minden zeg-zugot átnézhetsz. Persze egy ekkora városhoz 1 nap nem teljesen elegendő, hiszen rengeteg mindent megnézhet az ember; Parlament, Színházak, MÜPA, Terror Háza, Bazilika, Templomok, Aquinqum, Citadella, Vár, Halászbástya, Mátyás templom, Andrássy út, plázahegyek. Ezek közül jó sok mindent belesűrítettünk rövid utunkba, a legfontosabbakon túl vagyunk és mondhatjuk, igazán szép fővárosunk van. Már ami az épületeket, látnivalókat és éjszakai panorámát illeti. A minden sarkon fura kinézetű embereket annyira nem komáltam és a buszok, metrók is tele voltak vegyes emberseregekkel, színes kép, az egyszer biztos. Az éjszakai élet meglepően tarka, rengeteg kiülős, sörözős, kávézós, beszélgetős hely van a konszolidálttól az "eldobom az agyam ez meg mi" típusú helyekig. A Vak Póni (komolyan, ez a neve...besz@rás) díszlete (mert azt azért nem mondhatnám, hogy berendezése, mert arra annyira nem alkalmas) olyan, mintha egy vak póni betért volna egy pesti bérházba és mindent szétrúgott volna, ahol érte. Az Instant egy kultikus hely, ide betértünk egyet mulatni. Végül akkora buli nem lett belőle, mert már belépéskor azt hittem álmodok...Szürreális világ a valóságban, mintha csak Dali rendezte volna be a termeket. Cickós, villogó szemű óriásbagoly a plafonon, repülő nyulcsorda damillal egymás mögé fűzve, óriás, vaddisznó pörög a csillár helyén tükörmozaikkal kirakva (diszkógömb gyanánt). Elkápráztatott ez a világ, ugyanakkor a tánc abszolut kiment a lábamból a látottaktól. Rengeteg ember hajnalban az utcákon, sok fiatal enyhén lenge öltözetben korzózik a Nyugati körül, sietnek haza vagy valahova máshova. Az éjszakai buszok tömöttek, alig lehet felférni rájuk. Éjjel-nappal rengetegen vannak az utcákon, bár tudnám honnan van ennyi szabadidejük!

És még Rózsa fagyit is ettünk! Rózsa alakú volt, életemben nem láttam még ilyet, de megszoktam, Budapesten bármi megtörténhet, még az is, hogy jövő nyáron már póni alakú fagyit eszek! Citromos-bazsalikomos (imádtam érezni a számban a furcsa, de ugyanakkor isteni ízeket!) csúcsszuper ízű fagylalt remek tálalásban. Burritó csütörtök és családi péntek!

Bárcsak minden hónapban lenne csak 3 napom arra, hogy így tölthessem el, mint most! De hiányzik a szabadidőm, az önfeledt szórakozás és lazítás, olvasás és sétálás, zenehallgatás, fotózás, bicajozás, trécselés. De tudom, ezek mind még akkor sem férnek majd bele az életembe, amikor babázok, hiszen akkor már sokkal fontosabb dolgaim lesznek, bár akkor minden napom vasárnap lesz. Már alig várom!