Mellettünk a nagy kaszálón él egy fekete macska. Nem tudom, hol lakhat, de minden reggel, amikor jövök és minden este, amikor megyek, a macska a kaszálón vadászik. Csak lesben áll és vár, várja a napi betevőt. Koromfekete bundája van, messziről látni a zöld mezőn. Már vagy 2 hete minden nap látom, magamban még oda is szoktam köszönni neki.Van egy haverja is, a helyi gólyacsalád egyik tagja, ki szintén majd' minden nap itt bóklászik a macska mellett (vagy vele?) a réten és csak úgy, mint sorstársa, keresi a falatokat. Milyen érdekes, hogy az állatok ilyen jól megférnek egymás mellett...bezzeg az emberek?! Elmarnánk egymás elől az utolsó falatokat fennmaradásunk érdekében. Pedig a legnagyobb állatkert nem a mellettünk lévő kaszáló, hanem mi magunk, az emberek vagyunk. És még csak élelemhiány sem kell ahhoz, hogy marakodjunk...érdekes nem?