halált halt egy fiatal lány. Eltűnt, hazafelé menet szombat éjjel, aztán már soha többé nem jelentkezett. Százszor lepörgött már a szemem előtt a krimikben és thrillerekben látható jelenet, amikor a hugom egyedül megy hazafelé Pesten egy szülinapi buliból, szilveszterkor vagy csak egy egyszerű kávézás után...és többé nem beszélhetek már vele. Összeszorul a torkom mindannyiszor. És most bekövetkezett egy 25 éves lánnyal legvadabb rémálmom...nem is rémálom ez ma már, ez a szörnyű valóság!

A lány még csak nem is Pesten él...gyanútlanul, mint mindig, most is elment sörözni, dumálni egy nyári esten a barátaival, haza azonban már nem ért. A szüleivel beszélt utoljára...majd vasárnap már ki volt kapcsolva a mobilja, hétfőn nem ment munkába. Keresni kezdték. A lakásában, azonban az nyomtalan volt, ott nem járt. Elszökött volna, külföldre utazott volna, vagy csak egyik barátnőjénél van valahol vagy bepasizott? Senki nem tudta, senki nem látta, nyomtalanul tűnt el. Telt az idő és az ország egy emberként fogott össze egy idegen lány keresésében. A közösségi oldalakon 2-3 nap alatt 20.000-es tömeg verődött össze, mindenki őt kereste égen és földön! Angolul, németül, franciául, olaszul, arabul, minden nyelven. Hogy pontosan mi történhetett senki nem tudja még ma sem, pedig a lány meztelen holtteste a lakhelyétől nem messze került elő egy bokor alól. Meghalt...megölték! Valaki csak úgy, megölt egy fiatal lány, kirabolta, megbecstelenítette és megfojtotta. Emberek! Hol élünk??? Ez ma Magyarország? A félelmünk nem alaptalan, bármikor, bármelyik sarkon, akár fényes nappal is áldozattá válhatunk. De sajnos mindenkire nem tudunk vigyázni, még ha a legnagyobb erőnkkel is akarunk. Az, akit akár a legjobban szeretünk már felnőtt, önálló ember, akinek vállára nem tehetjük rá óvó kezünk. Csak izgulunk, szorongunk, reménykedünk, hogy nem esik bántódása, nem esik semmi baja és biztonságosan hazaér minden este, minden nap.

Szomorú lettem, amikor hallottam, hogy a lány előkerült. Holtan. Mintha ismertem volna a lányt. Hogy mit érezhetnek a rokonai, a barátai, azok, akiknek hiányzik? Mérhetetlen fájdalom lehet, mert egy olyan ember ment el, aki előtt az egész élet ott volt, az anyaság minden szépségével, az élet minden örömével s buktatójával. Elment, értelmetlenül ment el...