Változásnak indultam...sokkal érzékenyebb lettem, amióta nem szedek gyógyszert. Gyengébbnek (a szó női értelmében véve) és érzelmesebbnek érzem magam. Tegnap például véletlenül lefújtam zsíroldóval a nemrég kapott teafilter tartó dobozomat, amire kedves férjem szalvéta technikával (!!!) ragasztott mintákat. A mókus feje leolvadt, amikor megpróbáltam a pöttyöket eltüntetni...én majdnem elsírtam magam és később is alig mertem bevallani, hogy elrontottam a művét, amit nekem készített, amivel szenvedett...Mi történik velem? Lehet, hogy nem is vagyok olyan kemény kőszikla, mint gondoltam? A jégszívemet minden esetre felolvasztotta a természet.

Immunterápiába is belekezdtem. 100%os parlagfű tinktúrát kell minden reggel, egyre növekvő dózisban a nyelvem alá cseppentenem. Ma már elértem a maximális adagot, innen már csak a szintfenntartás van. Csípett, mint a fene, bedagadt a nyelvem alatt, viszket a szemem egy kicsit és az orrom is eldugul néha. Nem vészes, ki lehet bírni, csak kellemetlen. Remélem használ is valamit, már ha ennyi pénzt és időt, energiát és kellemetlenséget nem kímélve adagolom magamnak minden reggel. Remélem a szintet elérem, és egyre jobban leszek.

Ráadásul fáradt is vagyok. Biztos a hormonok...megint megjött, de legalább tudom, hogy szépen, szabály szerűen működik a szervezetem. És még csak nem is volt olyan vészes (kopp-kopp-kopp). Van peteérésem, vannak piros, fáradt és nyűgös napjaim, amikor egész nap csak feküdnék és aludnék...

Mindig változunk, egyre csak változik a világ és mi is benne, vele együtt. Állítólag 7 évente változik a szervezet és mi is. 7 éves korunkban cserélődnek ki a fogaink, akkor megyünk iskolába, 14 éves korunkban kezdődik a pubertás, szembesülünk azzal a rémisztő ténnyel, hogy bizony szőrösek leszünk és nő két púp a mellkasunkra. Aztán 21 éves korunkban (hát, Amerikában tudják, mi a tuti) felnövünk...elköltözünk, felnőtté válunk, önálló életet kezdünk. Ezeket már tudom, de mi van 28 évesen? Talán szülők, anyák leszünk?