Tegnap korán reggel keltem, aranyat azonban nem leltem, ellenben sok-sok hordalékot és fatuskót igen! Méghozzá a patakban, ahová a kollégákkal közös túrára, élménykirándulásra indultunk, még a hőség betörte előtt. A túra viccesnek indult, a patakban ugyanis nem volt víz, így a néhol bokáig, néhol derékig érő vízben magunk után húztuk a csónakot. A patak alja lépésről lépésre változott, mire már elszántuk magunkat, hogy na jó, kiszállunk (megint!), mert megfeneklett a csónak, egy lépéssel később már derékig merültünk az itt csak csalitnak hívott gányban. Undorító volt...ez is, meg a víz is és büdös is volt, tele fahordalékkal és gátakkal, amit a patak épített sok idő alatt a felgyülemlő koszokból. Még szerencse, hogy most oszladozó állat tetemekkel nem találkoztunk, mert akkor 1-2 rókát lehet én is leteszek a többi alvó mellé.

A víz koszos volt, a lábam felhorzsoltam a gátmászás közben, mert beszakadt alattam a hordalék. Horzsolt lábbal, lebarnult vállal, izzadó fejjel (hajam teli pókokkal és hálóval - az arachnofobiám csak még jobban felerősödött), vizesen és koszosan és büdösen másztunk ki a gátnál 4,5 óra evezés után a patakból. A cipőmet 3 napig száríthatom, tele ment a zoknim és bugyim is salakkal...A fenekem ma annyira fáj a fadeszkától, hogy alig bírok ülni, de a vállövemet is érzem, hogy igen, megvan! Ennyit az evezésről, bár csapatmunkának mindenképpen kiváló volt!