Az előző néhány napban nosztalgikus érzéseket élhettem át kiccsaládom körében. Otthon voltam. Otthon otthon (azaz a szülőknél). És otthon volt a tesóm is. Csak mi négyen, mint régen. Olyan volt, mintha újra gyerek lennék....és azt kell mondjam, nagyon jó volt. Igyekeztem megélni minden pillanatát, hiszen ma már mivel mindenki teljesen máshol lakik és él, ezért ritkák ezek a pillanatok, amikor csak mi négyen vagyunk. Nem volt plusz egy fő, nem voltak vendégek, nem volt rokonlátogatás, csak egy pár csendes, de nyüzsgős, estig beszélgetős családi nap, amiből mindenki töltekezhetett.

A tesómmal a gyerekkori emlékeink egy-két helyszínét kerestük fel, így eltúráztunk Cserkőbányára. Ő magassarkú bokacsizmában...a mészkőbánya oldalfala eléggé csúszik magassarkúban, ez kiderült. Kerestük a csirkecsontvázat és a rókát, amit 15 évvel ezelőtt láttunk utoljára. Azóta a csontváz az enyészeté lett...a róka pedig, ki tudja mi lett vele?! Most nem voltak állatok és a nagy kráter közepén sem volt szép tisztás, mint régen. Fák és bokrok voltak mindenhol és a gaz. Olyan érzésem volt, mintha 15 éve mi hagytuk volna magára ezt a helyet, azóta pedig senki nem tette volna be a lábát oda. A traktorgumikat nem igazán értettük hogyan jutottak fel a hegy tetejére, de az elhagyatott házikó és az üzenetek a falon beszédesek voltak...Édes semmittevős napok sok-sok élménnyel, kereséssel, magunk megértésével és szeretettel.

Gyerekkori helyszín

Cserkőbánya

Retró fíling

Üzenet a falon