Hétvégén névnapoztunk, kisférjemet köszöntöttem. Nem vagyok híve a kötelező ajándékozásnak, főképp, hogy felesleges porfogókat utálok adni bárkinek, mert hülyeségnek tartom. Inkább kézzel készített ajándékot adok vagy élményt, ami lehet egy vacsora, egy koncert, egy mozi, egy hajózás vagy egy túra...de az nem marad otthon a polcon évekig, nem foglalja a helyet és nem dobom ki 2 év múlva, mert meguntam (legrosszabb esetben pedig lehet, hogy nem is tetszik - meg sablonos is, de ez már mellékes). A mostani névnapi ajándék egy festmény lett, amit én magam készítettem 1 héten át. Hát, nem lett egy picasso, de akkor is én csináltam és elsőre, vászonra nem is lett olyan rossz. Azért az kiderült, hogy valószínűleg a művtöri könyvekbe nem fogok ezzel a tehetséggel bekerülni...

A húsvét közeledtével megszaporodtak a nyulak és a csokik a környezetemben. A városban sétálgattunk a hétvégén a szép, tavaszi időben. Egy ketrecnyi nyuszit találtunk a betonplacc közepén, szegények ki voltak készülve a tűző napon és a szőrük is már fényes volt a simogatástól...A kicsik nyúzták őket rendesen, de ezek edzett nyuszik voltak, bírták a megpróbáltatásokat. Erősen remélem, hogy éjszakára elviszik őket onnan...A húsvéti vásár a városunk főterén gyakorlatilag a karácsonyi újratöltve, a mikulásokat nyuszivá és csirkévé szabták át. A vásárral ellentétben a fagyi ára azonban változott, 800 forint 4 kis gombócért tiszta rablás...de a névnaphoz a tavasz első fagyija is hozzátartozik.