Ó dejó, még örülni is lehetne, hogy nőnap van. A virág és csokiárusok jól jártak! Kicsit olyan szocreál érzésem támad ettől a nem létező ünneptől, amit annyira nem is értek miért jött létre. Most nem is feltétlen a feminista énem szólal meg, de az anyák napját még értem...a nőnapot azonban nem igazán. Mit ünneplünk ilyenkor? A nőiségünket biztos nem, mert akkor nem halmoznának el a kollégák és a szerettek csokival, hiszen az hízlal (te jó ég!). A primula az idei év nagy favoritja, már kaptam kettőt, de ő legalább szép és nem hízlal! Most is köszi! 

Azt se értem, hogy nők minek írnak nekem boldog nőnapos üzeneteket!? Nők nőknek? Azért ez már túlzás...kábé mint a valentin nap, ami már a szeretet ünnepe is, hála az irigy szingliknek. Apukám üzent: puszómuszó! Így kell ezt csinálni, csak lazán! Csak egyvalaki nem üzent még semmit...a férjem, aki mondjuk akkor se tenne semmi rosszat, ha meg se említené, hogy nőnap van, mert mi nem ünnepekben mérjük az együtt töltött időt. De azért remélem este megölelget és mond majd valami kedveset, hogy pl. "milyen jó, hogy nőnek születtél és rád találtam". Vagy valami hasonlót...Mert azért tényleg jó nőnek lenni, de néha sok nehézséggel jár, néha kedvem támadna férfivé válni, akiknek nem kell a lábukon méregetni a szőrszálakat és macsók, ha valami szakadt cuccban jelennek meg. Nem fáj a lábuk a magassarkúban és nem költenek vagyonokat szemspirálra vagy szájfényre. Nincs 20 körömlakkjuk és nem okoz gondot a reggeli dress code kiválasztása: ami felül van, az a mai szett...Nem kell átgondolniuk a nyaralást a viccesen betegségnek hívott szitu miatt (amit nem értem errefelé miért hívnak betegségnek...hisz ez csak egy természetes állapot). Viszont sosem dicsérik agyon őket ha új a hajuk, jó a ruhájuk, szép a sminkjük, finom az illatuk, csinosak vagy csak simán nők...mint én is.