A valentin napi sokk után újra bemerészkedtem a konyhába, hogy valami gyerekeknek való sütirecepttel erősítsem az önbizalmam. Muffin vagy gofri, esetleg palacsinta? Maradt a gofri, azt már régen ettünk. Nekiláttam, kerestem pofonegyszerű receptet, mindent előkészítettem. A mérleget beizzítottam és szépen ment minden a maga útján. Aztán a liszt kimérésénél elbizonytalanodtam...30 deka liszt. Kimértem 30-at a mérleggel, aztán azt néztem, hogy majdnem 1 egész kiló liszt belekerült a tálba...ez nem lehetséges, valami nem oké. De akkor az előző eddigiek is rossz értékkel kerültek innen ki, mert mindenből annyit tettem bele, amennyit írt a recept. Belekevertem hát az oltári mennyiségű lisztet a többi hozzávalóba és elkezdtem hígítani tejjel, vízzel. Kábé háromszor annyit kellett a folyékonyakból hozzáadnom, mint amennyit írt a recept, így valószínűleg 3 napig csak gofrit eszünk majd...Emlékeimben élt még a nyers gofri tésztájának képe, de nagyon nem hasonlított a tálban lévőhöz, ezért addig hígítottam a tésztát, míg egy sűrű palacsinta tészta állagot nem kaptam, nyilván full csomós verzióban. Még a sütést nem próbáltam ki, de hamarosan az az idő is elérkezik. Nem merem bevallani a férjemnek, hogy ennyire nyomi vagyok, így amíg haza nem ér, letesztelem és csak akkor kap gofrit, ha normális lesz a végeredmény! 

De! Egyvalami egészen biztos: nem én vagyok a balf@sz, hanem a mérlegem volt rosszul beállítva...Ezek a modern digitális vackok kifognak rajtam...de legalább tudom, hol rontottam el a fahéjas tekercset a múltkor. Egy gombnyomás és a 30 deka lisztből 80 deka lett...váó!